"Újabb kihagyhatatlan élményt kell megosztanom veletek. Vasárnap este egész véletlenül betévedtem az Operába. Nem is igaz, tulajdonképpen legalább egy hónapja vártam ezt az estét. Új bemutató volt, régóta várt esemény, Dosztojevszkij nyomán Boris Eifman A Karamazov testvérek című balettje. Egyértelmű volt, hogy ott a helyem.
Nem csupán az íróval voltam ez esetben (is) elfogult, de aznap este a főbb szerepekben kedves és kiváló balett-táncos barátaimat csodálhattam: Bajári Leventét Dimitrij és Pazár Krisztát Grushenka szerepében. Nem utolsósorban említeném a zeneszerzőket, ahol meg is kell állnom egy pillanatra, hogy megdicsérjem a koreográfus Boris Eifmant a tökéletes válogatásért, a tánc és a zene magától értetődő és egyértelműnek tűnő harmóniájáért. Tehát nagyrészt S. Rachmaninov festi alá harmonikusan az izgalmas és feszített történetet, a szerelmi jeleneteket M. Muszorgszkij könnyíti meg nekünk, Wagner pedig a látomások bizarr élményéért és a valóságtól való elemelésért felel. Pardon, majdnem kihagytam Grushenka külön orosz népzenei motívumait, azt a fájdalmas, de léha érzetet, amit ad nekünk a múltbéli orosz pórnép."
folytatás a blogjában: http://www.kulturpart.hu/blog/435/mestermunka
